happyrain's blog

Nos akkor most a mai beszámoló! :P Szóval ugye, am is találkozni kellett zenecserélés miatt. Nagyszünetben sikerült is összefutnunk, de csak rövid időre, mert mennie kellett vissza, hogy felkészüljön a dogára. Én meg visszavonszoltam magam még egy uncsinak ígérkező föcire, amit aztán sikerült is túlélnem. Később angolon felélénkültem, mint mindig. Padtársammal angolul leveleztünk, néha fura volt, de azért össez hoztunk valamit! xD Aztán óra után átmentünk a mekibe, a Happy Mealhez panda votl! Muszály volt egy olyat beszereznem! *.* Most van kettő is, Pandi és Chi Chi. Így neveztem őket! Aztán hatodik óra után  mikor mentem fel a buszmegállóba, összetalálkoztam Lukekal. Együtt mentünk fel, közben beszélgettünk, és mikor már osztálytársai is felértek, akkor is ott maradt velem beszélgetni, tök jó volt! Megint tökre megvoltunk. Aztán mikor már elég sokat vártunk emgnézte mennyi az idő, és kiderült, hogy már több mint 20 perce vártunk... Ezt is megvitattuk. XD Aztán emgjött a busza, én emg már izé voltam, emrt enyém előbb szokott jönni, de után meg emgjött enyém is, úgyhogy nem volt vészes, és a mai napot is túléltem! :D Már várom mit hoz a holnap! :P

Jah, amúgy elfelejtettem említeni, hogy tegnap mesélte, hogy tegnap mikor ebszélgettünk, uyge szóba jöttek a koncertek, emg minde. Mesélte, hogy majd mennek The Kooks koncerte, én meg mondtam, hog milyen mázlista, és mondta, hogy lehet, hogy még van egy hely, úgyhogy ha van kedvem... Tök szíeretnék elmenni, de mivel hétfőn elsz, nem hiszem, hogy anya elengedne... Sajnos... =( de azért enm adom fel ilyen könnyen!!

Szóval, bocsi, hogy tegnap olyan gyorsan elmentem beszámoló nélkül, de anya stresszelt... :S Nah mindegy, viszont most van időm, úgyhogy elírom! Megint úgy volt, hogy nagyszünetben találkozunk Lukekal, mert most meg én vittem neki zenét. De valamiért nem fért rá az USBjére, legalábbis ezt írta ki, úgyhogy előkerestem én régi MP3amat, és ráraktam arra, úgyhogy felszerelkezve 3 MP3mal nekivágtam a nagyszünetnek. Igen, hárommal, Lukeé, enyém (amin zene volt) és a másik, amin pedig zenét halgattam. Kicsit sem éreztem magam úgy, mint egy sétáló elektronikai bolt... xDD Viszont nem láttam sehol az udvaron, és egyedül is votlam, úgyhogy elindultam fel a terembe. Viszont tudtam, hogy velünk egy szinten, pár teremmel odébb lesz órája, úgyhogy rendszeresen kinéztem folyosóra, aztán egyszer csak megláttam, amint a terem felé igyekszik, utána meg a tanárukat, aki szintén a teremhez indult, úgyhogy gyorsan utána eredtem. Sikerült még időben elérnem, és megszabadultam az MP3ak nagyrészétől. XD Persze nem nagyon sikerült neki elmagyaráznom, hogy melyiken mi van, mert be kellett mennie terembe... Mindegy, gondoltam, majd este megírom neki, vagy elmagyarázom 5. órában, amikor pedig a mi termünkben elsznek, de nem volt ott, úgyhogy akkor se sikerült elmagyaráznom. A bioszóra gyorsan eltelt, és már csak egy óra maradt, amit végig kellett szenvedni. Viszont osztálytitkár gyűlés volt, és a tanárnak is mennie kellett, azt mondta 15 perc múlva ott lesz... Hát nem igazán jött, mi meg csak vártunk, és vártunk... Aztán szólt egyik osztálytársam, hogy lent van az udvaron Luke. JKinéztem, és tényleg ott ácsorgott, megkérdeztem, vajon jön-e a tanár, aztán úgy döntöttem lemegyek. Végülis egy j fél órát ebeszélgettünk lent, mikor kicsengettek, én meg haza indultam, ő meg még órára. Tök jó volt, kicsit meglepődött, hogy látott, megkérdezte, hogy lyukas órám van-e, és csak még meglepődötten nézett, mikor mondtam, hogy nem, hanem közgazdaságtan. XD Szóval ez a nap is jól eltelt! Imádom ezt a hetet! :P

Najó, a tegnapi beszámoló elmaradt, sajnálom, de kiment a fejemből, de cserébe ma dupla! :P

Szóval, hétfő: Úgy volt, hogy találkozom a sráccal, najó, szerintem legyen neve, akkor most elnevezem... Lukenak (persze nem ez a tényleges neve, csak kitaláció xD). Szóval, úgy volt, hogy Luke hoz nekem zenét, mint az elmúlt hónapban minden héten legalább egyszer. Persze ezért sem voltam hajlandó kihagyni a napi kakaó adagomat, úgyhogy első cél az ebédlő, aztán barátnőmmel épp mentünk visszafelé, amikor szembe jött Luke barátja. Már készültem, hogy köszönök, amikor leszólított, a nevemen! Jó, néha köszönünk, de úgy igazán még soha nem ebszéltünk, azt se tudtam, hogy tudja hogy hívnak! Nah mindegy, elmagyarázta hol van Luke, és hogy szólt, hogy keres, úgyhogy elindultam hozzá. Tök rendi volt emg minden, beszélgettünk, aztán később csatlakozott a barátja is. Egyszer feltűnt matektanár is, tökre meglepődött, és megkérdezte, mit csinálok a 13asokkal. Én meg nézek rá, "nem lehetnek barátaim?", ezen a ponton megjegyezném, metektanár jófej, erre ő viccesen válaszolt egy nemmel. Aztán Luke mondta neki, hogy ne bántson, persze ő is viccesen. Végülis aztán egész szünetet velük töltöttem, és sokkal jobb volt, mint saját osztályommal. Azt hiszem hétfőről ennyi...

Viszont a mait el kell halasztanom holnapra, bocsi... :S

Nos, először is beszámolót tartok az elmúlt négy napról, a mai beszámoló majd csak este jön! :P Szóval, hosszabbított hétvégém volt, mert csütörtökön tanárok kirándulni voltak, pénteken meg nemzeti ünnep volt (itt Németországban). Ezt kihasználva csütörtök estére be is terveztünk egy bulit a barátnőmmel, persze ez sem ment ilyen könnyen, mert két lehetőség közül kellett választanunk, mert hát ugye olyan logikus egyszerre két helyen partit rendezni ugyan abban az időpontban... De szerencsére nem mi szívtuk meg, mert a többség ugyan arra a bulira ment, mint mi! Mondjuk mikor megérkeztünk még nem így nézett ki, alig volt pár ember, mi emg csak támasztottuk a falat, és közben nagyokat ásítoztunk (nem, tényleg nem így kéne kinéznie egy bulinak xD), de aztán észre se vettük, és hirtelen lett egy csomó ember. Felfedeztünk pár ismerős arcot is (ami ezen a környéken nem különleges), de nem ragadtunk le senkinél. Aztán szép lassan eljött az éjfél, é hát igen, még nem vagyunk 18ak, ezért haza kellett volna mennünk, és hogy ezt senki ne hágja át, begyűjtötték a személyieinket is. Ugyhogy éjfélkor elindultunk a kijárat felé, hogy begyűjtsük az elvett "értéket". Viszont nagy mázlink volt, mert senkinek nem tűnt fel, és amint megint akezünkben volt a személyink vissza mentünk a buliba, de azért már kicsit unatkoztunk, úgyjogy csak leültünk valahova. Aztán egy idő után elkezdtünk számolni a részeg pasikat (77et számoltunk össze, mire mennünk kellett). Az egyik le is ült mellém, és elkezdte mondani, hogy ő majd világuralomra tör, ezen jót nevettem, és sok szerencsét kívántam neki. Másnap ugyse emlékezett rá. XD Aztán mikor kettőkor odamentünk a megbeszélt heyre, ahonnan elhoztak minket, ársult hozzánk még pár részeg. És hát perzse, minket pont ott hoztak el, ahol útépítés van, lezárással meg minden. A lezárásokon emg voltak azok a piros lámpák, hogy neki en menjen valamelyik autó, emrt nem látja, na, az nagyon megtetszett a részegeknek, és elkezdték leszedni... Sikerrel. Az én társaságom meg elkezdte nézni a táblát, ott szórakoztunk, hogy már mindig ilyet akartam a szobámba, persze sikerült is leszedniük (elég volt kicsavarni egy csavart, az se került nagy erőfeszítésbe -.-), de végül ott hagytuk.

Aztán a hétvége többi része nagyábol unalmasan telt. Azzal töltöttem a hétvégét, hogy apró újjításokat vittem végbe a honlapomon, és népszerüsítettem. Ezen a ponton emg kell jegyezni, nem eredmény nélkül, tegnap 58 látogatója volt az odlalnak!!! Ezúton köszönöm minden látogatónak! *.*

Nos, a mai nap elég mozgalmas volt. Rögtön az elején elvesztettem a pénzem, amit a bérletre szántam, úgyhogy ott kellett hagynom a buszt, és visszamenni megkeresni a pénzt! Szerencsére megtaláltam, kicsit átázott, de egyben volt, és ami a legfontosabb, még ott volt! Aztán haza ballagtam, sé vártam, míg valaki elvisz suliba. Ami emg is történt, bár első órát úgy ahogy volt elkéstem! Második meg harmadik emg lyukas volt, de muszály volt beérnem, mert még találkoznom kellett a sráccal. Nah ez nem igazán jött össze, emrt nagyszünetben nem futottunk össze. Az egyetlen reményem a hatodik óra maradt. Ami szintén úgy tűnt nem jön össze, de aztán a végén mégis sikerült, mikor már mentünk fel a barátnőimmel a buszokhoz. Nah, akkor vissza adtam neki a pendriveját, meg elmondtam neki, amit akartam. Tök rendes volt, és mondta, hogy szerinte így barátokként ez így jobb, meg minden, és megígérette velem, hogy ez így is marad, és nem veszünk össze vagy valami. És azt hiszem, ez így tényleg jó. Most is nemrég rám írt, és mondta, hogy jó, hogy ebszéltem vele, emg hogy mennyire kedvel, emg minden. Ez tök jól esett, hogy ezt írta, azóta is fülig ér a szám! Ez így most tényleg ó, sokkal inkább magam lehetek, nem kell görcsölnöm, hogy jesszus most mit gondol, emg minden, saját magam lehetek! Nem igazán tudom leírni ezt az érzést, olyan jó...!!! Ezzel msot emg vagyok elégedve, és majd emg látjuk, mit hoz a jövő!

Hát igen, a dolgok nagyon nem úgy alakultak, ahogy én azt szerettem volna... Vasárnappal kezdőve, amikor is megtudtam, hogy bekövetkezett az, amitől rettegtem, a fiúnak, akiért odáig vagyok, barátnője van... Persze tökre rossz kedvem lett, meg minden, erre mi történik? Rám ír a fiú, mondtam neki hogy rossz kedvem van, és ő kérdezte, hogy miért? Mégse mondhatom neki, hogy a barátnőd miatt, úgyhogy inkább azt mondta nem lényeges, de persze ez neki nem volt kielégítő válasz, és tovább kérdezgetett, én meg mindeféle kitérő választ adtam. De persze ő sem hülye, és rájött, hogy miatta van, leglábbis részben, na ez persze össezkuszálta a dolgokat, nem is kicist, ugyanis tudni akarta, hogy mi van... MIndegy, elköszöntem tőle egy idő után, másnap a suliban minden a megszokott volt, nem kérdezett... Aztán este emgint írtunk, és megint tudni akartam, azt mondtam neki, majd holnap a suliba elmondom, és megkérdeztem, mégis miért volt olyan rendes tegnap, miért akarta annyira tudni, és segíteni? Az erre kapott válasz meglepett, de jól esett. Azt mondta, mert jó barátok vagyunk, és szeritne ez fontos, hogy a abrátok segítsék egymást! Ez tényleg meglepett, hogy így látja, mármint hogy enm csak egy ismerős vagyok neki...

Aztán ma is találkoztunk suliban, de semmi, mármint nem kérdezett...  De mindegy, ehatároztam, hogy holnap elmondom neki! Tényleg, mindent, úgy érzem muszály elmondanom, bár már elkéstem, legalább tudnia kell, tartozom neki ezzel a "vallomással"...

Megint kimaradt pár nap... Csak nem volt időm, vagy kedvem, meg gondoltam, lehet, hogy egyeseket nem is nagyon érdekel az életem... Nah mindegy, ez nem fog visszatartani attól, hogy továbbra is írogassak! XD

Nézzük csak, mi volt az elmúlt pár napban? Nem sok... xD Nem smárolt le senki, nem vallottak nekem szerelmet, szóval csak a szokásos unalom. A péntek bár elég nyomi napnak indult, végülis jó volt (lehet piros naci tette? egész héten a szürke nacim volt rajtam, csak pénteken a piros...). Első óra nagol, rögtön egy dogával kezdtük a napot, de úgy érzem hibátlan lett... Remélem nem csal a megérzésem! Aztán megint eszembe jutott honnan is kaptam a nevemet. Apa mesélte, úgyanis ő választotta, hogy Mick Jagger ex-feleségérő, Bianca Jagger-ről kaptam a nevem! Ez tök jó! És angoloórán (angolon mindig kicsit dilisebb vagyok) elhatároztam, hogy ha nagy leszek egy rocksztár felesége leszek! Ezt persze elmeséltem minden körülöttem ülőnek. De semmi extra reakció nem volt, már emgszokták a hülyeségeimet, végülis naponta állok elő valami új bolodnsággal.

A másik, amit szintén pénteken találtam ki, bár azt reggel a buszmegállóban, emg utána a buszban, az, hogy én az esküvőmön a My Chemical Romance - Helena című számára fogok bevonulni. Egy csomó lány álmodozik róla, hogy milyen lesz majd a nagy nap, én már mindig is tudtam, hogy én nem akarok valami hagyományos esküvőt. És nem is "egyszerű" fehér ruhát szeretnék, az is olyan lehetne, mint a Helene klipjében, az a ruha olyan gyönyörű, és én is szeretnék egy olyat, azt sem bánnám meg, ha abban esküdnék. És he egy pasinak ez nem tetszik, akkor tudom, hogy nem ő az igazi, mert a jövendőbeli férjemnek el kell fogadni, hogy én igenis így képzelem az esküvőt, és különben is, ha valaki megkéri a kezem, az tistába lesz vele, mennyire bolondos tudok lenni, és hogy msá vagyok, mint a többiek, és gondolhatja, hogy ez esküvő sem lesz hagyomános! Meg különben is, ő is szeretni fogja a My Chemical Romance-t! :P Persze, msot egyesek azt mondhatják, hogy ez csak amolyan átmeneti fázis, és hogy majd kinövőm, és észhez térek, vagy éppenséggel jövő héten már olyan ruhát akarok, mint Meg Whitenak van a Blue Orchid-ban, ami szintén egy szép ruha. És ha még így is lenne? Nem mindegy? Most egyenlőre ilyen ruhát szeretnék, és elvagyok ezekkel a gondolataimmal. Akinek meg nem tetszik, az nem az én bajom, majd enm hívom meg az esküvőmre, és akkor nem is kell nézegetnie a ruhámat! Ezzel emg is van oldva a  dolog. Amúgy lehet feltűnt nektek, hogy most nagyon Helna lázban égek, én sem tudom miért, egyszerűen csak emgfogot ez a klip, ez a szám, az egész olyan gyönyörű!

Íme Bianca és a ruha:

Majdnem egy heten nem írtam :SS Sajnálom, csak vagy nem voltam hangulatban, vagy elfelejtettem, vagy valami... Mindig közbe jött valami... De az nem azt jelenti, hogy nem votl mozgalmas hetem, sőt ellenkezőleg! A sráccal jó sokat találkoztam, és minden találkozásnál összeölelkeztünk! :D Ez azt hiszem jó, már mitn biztos az, csak hogy ő mindig ilyen rednes, de neki elnézzük! Azonkívül a biosztanár bejelentette, hogy lesz egy projektünk az esőerdőkről! Ezt majd be kell mutatni a szülenknek, emg tanárainknak, és engem a szervező csoportba osztottak, és meséltem a srácnak is erről a projektről, és tetszett neki is az ötlet, mostmár csak rá kell vennem a többieket, hogy esetleg diákok is jöhessenek, ha akarnak, akkor megkérdezhetem, nincs-e kedve eljönni... Hát remélem majd összejön, jah meg majd még meg akarom kérni arra is, hogy adjon esetleg gitárleckéket... *.* Najó, most nem jut több eszembe, de ha igen, kiegészítem, de végülis pár dolgot leszámítva átlagos hetem volt tele nevetéssel! :P

Reggel piros nacival felszerelkezve belevetettem magam a napba, és reménykedtem, hogy sok jót hoz. Nos hagyjuk inkább, hogy milyen volt az első része, vagyis inkább két harmada. Borús idő, ami részben a hangulatomra is kihatott, bármennyire kétségbeesve próbáltam rajta javítani. Őt is csak néha-néha láttam "elsúhanni", mindig lemaradtam róla. Mindegy, a hosszú nap után haza vonszoltam magam. Persze amint átléptem az ajtót, a nap is úgy döntött, hogy kisüt, nagyszerű... Bekapcsoltam a CD-lejátszómat, amiből természetesen felcsendült Hayley hangja, elfeküdtem az ágyon, és olvastam a Battle Royalt. MIótán már nem bírtam a gyilkolászást, változatosság kedvéért leültem a gép elé. Kb. fél óra múlva fel is tűnt, hogy nem jelentkeztem be az egyik társalgó programmba, nah, akkor bepotóltam ezt is, és természetesen fent volt, de nem a gép előtt. Jó, akkor várok, hátha majd megváltozik az állapota, és egyszer csak rám írt! Már emgint, mert hogy tegnap ís rám írt! Komolyan, aki értik, hogy működnek a pasik, az sőrgössen jelentkezzen nálam!!! Szóval ezzel a napom is emg lett emntve, sőt előre a holnapi is, úgyhogy azt hiszem holnap pihenhet egy kicsit a piros naci! :P

Nos én büszke tulajdonosa vagyok egy piros nadrágnak, és bátran mondhatom, első pillanat óta szeretem. Már el sem tudnám képzelni a napjaimat nélküle. Már előtte is magabiztos voltam, legalábbis mindenki ezt mondta, de mióta megvan, és viselem, csak még jobban az lettem. Kezdetben mikor rajtam volt, történt velem egy-két jó dolog, és viccből elneveztem szerencsenacinak. De azóta egyre többször történik valami jó, ha rajtam van, sé mikor emsélem valakinek, aki nem volt ott, már meg is kérdezi, hogy a piros naci volt rajtam? Egyesek szerint talán gyerekes ilyenben hinni, hogy egy nadrág szerencsét hoz, de én mindig is abbonás voltam, és nem tágítok mellőle, a piros nadrágom szerencsét hoz!!! Mostmár tudom, hogyha olyan nap van, amikor szerencsére van szükségem, elég benyúlni a szekrényembe, és elővenni a piros nacit! Abban is bízom, hogy ennek itt nincs vége, és még sok boldog pillanattal fog megajándékozni! =] És azért ez a nadrág "megtanított" arra, hogy merjek többet, ha valamit igazán szeretnék. És hogy ezt emghálájam írni fogok egy dalt az én egyedi piros nadrágomról!!! Köszönöm drága piros csodám! *.*

Nos a mai napra sehogy sem mondhatjuk, hogy unalmas volt. Ugye bár tegnap este elhatároztam, hogy már pedig én megkaparintom... Nos kezdjük ott, hogy elaludtam... Arra ébredtem, hogy reggel bejöttek a szobámba a nagynéném és az unokatesóm, ránézek az órára, te jó ég!!! Tíz perce múlt nyolc... na szupersebességgel be a fürdőbe, majd le a pályaudvarra, és egyik vonatról a másikra. Harmadik óra elejére sikerült beérnem a suliba, de a nagyszünetről pont hogy lemaradtam... Azaz elúszott az esélye, hogy ma valami nagy dolog történjen! Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek, hogy rögtön első nap bealszom. -.- Nos ezután a kudarc után végig szenvedtem az elkövetkezendő 3 órát, és reméltem, hogy utolsó óra előtt max. egy-két percre láthatom a szünetben, történetesen úgy volt, hogy az osztálytermükkel szemben lesz számtechünk. Kicsit késve (igen, már megint xD) meg is érkeztem, és látom, hogy a terem előtt egy félkört alkotva beszélnek a matektanárunkkal, aki informatika tanár is. Na gondoltam, jól kezdődik, itt vajon mi lehet?! Kiderült, hogy ezentúl nem ott lesz számtechünk, hát nem nagyszerű?? Najó, akkor hátra arc, és irány a másik terem, persze tök csalódottan, hogy se most nem láttam, és ezentúl sem fogom... Viszont ahogy megfordultam premier plánban beláttam a termükben, természetesen a kép közepén ő! Csupán egy másodpercem maradt reménykedni, hogy esetleg elfordítja a fejét, és meglát, mert rögtön azután, hogy végig gondoltam meg is történt. És ki ült az arcára az az egyedi és tökéletes mosoly! Mi mást tehettem volna? Vissza mosolyogtam, és integetten, amire persze ő is visszaintegetett.*hihi* Ez után persze már nem láttam egy nagy kudarcnak az egész napot, és jobb kedvem lett! (Vajon miért? :P) Nos, mielőtt át értünk volna másik terembe, rámjött az a bizonyos 5 perc (ami ki tartott óra végéig xD), persze ennek az oka is rejtély (annyira nem, csupán két szó: egy pasi)! Óra után igyekeztem le az udvarra, ahol az uokatesóm már várt rám, mert úgy volt, ma megmutatom neki a sulimat. Rögötn mesélte, hogy idejövett elment a srác mellett, nah, onnantól kezdve nem érdekelt más, és erről faggattam, aztán "tök véletlenül" pont arra indultunk pélyaudvar fele, amerre őt látta. ÉS igen, megtörtént, amire vártam, szembe velünk ott jött ő!!! Valahogy most nem is izgultam, pedig máskor mindig majdnem rosszul leszek, ha látom, msot viszont minden olyan természetes volt! *.* Na, és akkor szembe értünk egymással, és rövid beszélgetést folyattunk, és ő mindvégig olyan édin mosolygott, és azok az igéző kék szemek... Najó, asszem a mai beszámoló ennyi, mert kezdek elkalandozni :P

Mai nap folyamán semmi említésre méltó nem történt. Felkeltem megnéztem a JOeyt, majd ledobtam magam a gép elé, aztán néha-néha felálltam enni, vagy a változatosság kedvéért áttelepültem a kanapéra, hogy a TV-t nézzem. Már várom, hogy végre holnap legyen, igen igen, az azt jelenti, hogy iskola, de ott legalább történik valami. ÉS láthatom azt a bizonyos személyt is. Jah, és közben még megérett bennem a cselekvési vágy, hogy márpedig holnap akkor is teszek valamit azért, hogy előbb vagy utóbb az enyém legyen! Persze ezt már sokszor elhatároztam, és mint következtetni lehet, nem jártam sikerrel. De ez most más, azóta már megváltoztam, és ez a kövekező lépés az önmeghatározás lépcsőjén, mernem kell cselekedni, és meg is fogom tenni, most viszon megyek, csodaszép álmokat mindenkinek! :)

Rájöttem, hogy eddig nem igazán szólt a blogom arról, amiről kéne, néha beírogattam pár dolgot, mint pl. hogy mennyire oda vagyok Hayley-ért vagy éppen a vámpírokért, meg egyéb dolgokat, de tulajdonképpen ezen kívül nem sokat tudtok rólam... Úgyhogy úgy döntöttem, ezen most változtatotk! Úgyis unatkozom... ma délben keltem, a TV már reggel 8 óta nem akar bekapcsolni, és ha kinézek az ablakon, az az érzésem támad, hogy valahol Skóciában vagyok... (Nagy a köd, és borús az ég...)

Szerény személyem 1991. június 22.-én jött világra Győrben. Nos az elkövetkezendő időszakra nem emlékszem, de viszont sok vicces történet hallottam. Ezen a részen kiemelnék egy fontos és furcsa dolgot. Mint tudjuk a legtöb gyereknek a papa, mama vagy egyéb hasonlók az első szava, nos nekem nem, már akkor is különböztem a többiektől, és megmutattam, hogy én tudok máshogy is. Az első szó, aim elhagyta az ajkaimat a cipő volt. Akkoriban sokat költözgettünk, de csak Győrön belül. Az első ovim a Lehel utcában volt. Nem sok emlék maradt meg bennem, csak annyi, hogy egy Barbi nevű lány nagyon nem kedvelt, jah meg a rózsaszín lila pónijaim. Meg persze a jelem, ami csomó cuccomba bele volt hímezve. Ezután egy újabb költözés után a Magyar úti oviba kerültem. Innen már lényegesen több dogot tudok feleleveníteni. Volt egy csomó barátom, sajnos sokaknak a nevére már nem emlékszem, pedig azért szívesen megkeresném őket... Nagyon szerettem az ovis néniket, bár durcis voltam, mikor elküldtek délutáni alvásra. Hát igen, ez a délután-kidőlünk-egy-kicsit dolog nekem soha nem ment. Utolsó évemben ár izgatottan vártam a sulit, és végül eljött a nap, mikor átléphettem az iskola kapuját. Bár nem kerültem messze az ovitól, supán pár házzal odébb a Kölcsey Ferenc Általános Iskola és Ovóda intézménybe. Mennyi-mennyi dolog történ itt velem, mind a mai napig szívesen megyek vissza oda. 6 évig jártam ide, végül a 7. és 8. osztályt magántanulóként végeztem el, ugyanis egy másik suliba jártam, egy másik országban. A 6. osztály után ugyanis kiköltöztünk anyuval Németországba. Pontosabban a Fekete-erdőbe, le a csücsökbe, közel a Francia és Svájci határhoz. Itt mostmár a második sulimba, és lassan azt is befejezem. Azóta mióta itt élek történtek velem talán a legérdekesebb dolgok. Volt szerencsém egy csomó érdekes embert megismerni, és merem remélni, hogy ezek a kapcsolatok felnőtt korunkig is kitartanak. Na meg persze egy éve megismertem a legjobb barátnőmet Janát, lejebb már említettem.  Már közös terveink is vannak a jövőt illetőleg. New York, kévázó, közös lakás... Biztos, hogy el tudjátok képzelni. És persze megbújik az életemben a híres szerelem is. Szintén egy éve ismerem azt az személyt, akiért msot odáig oda vagyok! Nagyszerű, jól néz ki, zenél, vicces... Csomó közös van bennünk... Azt hiszem, erről a későbbiekben még többet fogtok megtuni. Ugyanis mostantól megváltozik a blog, és megpróbálok midnen nap írni, leírom az aznapi cselekméyneket.

Na, de mára ennyi, így is sokat írtam. Addig is legyetek rosszak. :P

Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat, a honlapomat: www.happyrain.extra.hu

Nem kell nagy dologra gondolni, nem egy élettervre, vagy hasonlóra gondolok, csupán egy apróságra, mégis számomra sokat jelenet! Már rég szerettem volna egy tüllszoknyát! És úgy döntöttem, hogy mostmár ideje cselekedni, és ha tetszik, ha nem, nekem lesz! Miért nem tudtam én a 80-as években tini lenni? Akkor persze senkit nem zavart, ssőt írtó sokan hordták! És lehetett mindenhol kapni... Mostmár persze enm tudok bemenni a New Yorkerbe, te figyi, tüllszoknyát szeretnék, nem azért eléggé utána kell járnom, h megtaláljam, de nem adom fel, és sikerülni fog!

Ez az, amit én is szeretnék, hát nem gyönyörűek? *.* Tudom, mindenkinek más az ízlése, de nekem ez tetszik, és már várom a napot, amikor az enyém lehet, és felvehetem!

Most egy ideje elhanyagoltam a blogírást, de mentségemre legyen a nyáriszünet. ÉS most le is írom, hogy miért nem írtam. xD

Szóval, két hétig voltam az unokatestvéremnél Budapesten, nagyon jól szórakoztunk! Rögtön első nap elmentünk moziba, és emgnéztük a Wall-E-t! Nagyon aranyos mese! =] Aztán másnap mentünk az állatkertbe, az is nagyon jó volt, régen sokat jártam állatkertben, jó volt ismét menni. Utána már nem nagyon volt nagyobb programunk inkább A programra vártuk! És eljött a nap, augusztus 13-a és végre valóra vált egy álom, a Szigetre mentünk! Nagyon jó votl! VAlóra vált egy álom, és megérte rá várni, és igen, jővőre is megyek!!! :D

Aztán szép lassan hazajöttem, és valóra váltottam a másik álmomat, és emgrendeltem a gitárt! És imádom! Magabiztosabb lettem tőle, lehet ez egyeseknek hülyén hangzik, de akkor is így van!

És ezalatt nem egy "közönséges" barátra gondolok, nem! Egy legjobb barátra! Mert mihez is kezdenénk nélkülük. Vannak emberek, akik úgy gondolják, nincs szükségük barátokra, de ezzel nem értek egyet, jó ha van valaki, akiről tudod, bármi is legyen, rá számíthatsz, ő mindig ott van neked, és sohasem hagy el! Az iagz barátság tovább tarthat, mint egy élet, hiszem, hogy ha valaki egyik életünkben fontos számunkra, az a következő életben is ugyan olyan fontos lesz!

Büszkén mondhatom, hogy az én életemben is van egy ilyen személy! És bármi legyen, tudom, ő ott van nekem, számíthatok rá, ő mindig meg tud vigasztalni, bármiylen kétségbeesett is legyek! Bár még nincs egy éve, hogy megismertem a legjobb barátnőmet, mégis ő az egyik legfonotsabb személy az életemben. Nem kellett sok idő, és már észrevettük, hogy egy hullámhosszon mozgunk, és szép lassan kialakult ez a különleges kapocs. Mintha már réges régen ismeném. Ő az egyetlne aki mindent tud rólam (rajtam kívül). Ha kétségbe vagyok esve megnyugtat, a félek bátorít, ha szpmorú vagyok megvigasztal. És remélem ez fordítva is igaz, megpróbálok mindig ott lenni neki, és segíteni. Boldog vagyok, hogy van nekem, és nem tudom mihez kezdenék nélküle, már nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. És tudom, hogy ez nem csak egy múlandó tini vagy gimis barátság, mert 1000km választ el minket, és mégis úgy érzem, mindig itt van velem. Mindenki szerencsésnek mondhatja magát, aki egy ilyen barátság birtokosa, mert egy őszínte barát többet ér a világ minden kincséért. Soha ne adjátok fel a lehetőséget egy barátságra, még ha messze is van az illető, mert ki tudja, lehet, hogy épp egy igaz barátságot szalasztott el az ember.

És bár már sokat írtam, úgy érzem nem lehet ezt az érzést szavakban önteni, mégis, akinek van egy igaz barátja biztos vayok benne, hogy tudja miről beszélek. Tudom, hogy a legjobb barátnőm személyében megtaláltam a női lelkitársamat! És már várom a napot, amikor felnövünk, és az álmunkat valóra váltva összeköltözünk. Akkor már tényleg nem csak lelkileg lesz közel hozzám.

És végül, de nem utolsó sorban szeretném ennek a különleges személynek a legjobb barátnőnmnek megköszönni, hogy van nekem.

Jana, köszönöm, hogy vagy nekem!!!

Diagnózis: zene függő vagyok. Igen, nem tagadom, sőt, büszke vagyok rá. Mindenki függö, van aki drog, alkohol, játék vagy vásárlás függő. Az én szenvedélyem ennél ártatlanabb, de attól még ugyan olyan függőség. Ma mikor kimentem az ajtón, és munkába indultam, már nyúltam is az MP3-amért, hogy aztán ismét a fülembe rakjam a fülhallgatót, és megfeledkezzek a világról körülöttem, elgondolkodtam rajta, hogy bárhova megyek, le az utca végébe a boltba, suliba, vagy éppenséggel hosszabb útra, az MP3-am mindig velem van, még buliba se megyek nélküle, pedig ott aztán van zene. xD Néha mikor ülök a suliban, és hallgatom a tanárok monoton beszédjét, sokszor elfog a vágyam, hogy elővegyem az MP3-am, és inkább Jared, Hayley vagy éppen valaki más nyugató hangját hallgassam inkább csodás zenei aláfestéssel. És igen, nem egyszer engedtem már ennek a csábításnam, és mikor körbenéztem a teremben, hogy megbizonyosodjam róla, senki nem kap rajta a "bűntetten" azt tapasztaltam, hogy nem csak én tettem így.

Régen azt a kérdést sem tudtam megválaszolni, hogy mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, de mostmár válaszolhatok úgy, hogy utána ne fogjanak el a kételyek, hogy rosszul döntöttem, igen az MP3-ra esne a választásam. A zene erőt ad nekem. Rossz és jó pillanataimban, szinte mindig ott szól a zene. Egy csomó fontos pillanathoz egy-egy dalt kötök. Vagy fordítva, egy-egy daról egy pillanat vagy egy személy jut eszembe.

Hogy mit csinálnék zene nélkül? Valószínüleg egy lennék a sok közül, és mint egy lelketlen robot küzdeném át magamat a napokon a véget várva.

Nos, egy ideje elhanyagoltam az írást, de ennek megvolt az oka is, méghozzá, hogy elfoglalt voltam. Dolgoznom kellett, és mindeemellett nem sok időm maradt a gép előtt ücsörögni. Viszont van valami amit muszly leírnom. Szóval dolgozom, és ugye pénzt is keresek ( még szép xD), és már tudom is, h mire költöm az első fizetésemet. Már van egy álmom rég óta, emg szeretnék taulni gitározni, és ez az álom most valóra válhat. *.* Már ki is választottam a gitárt, mostmár csak meg kell rendelni, és előttem állt az is, hogy megmondjam anyának. De mivel már tudom, mikore lehet vele úgy beszélni, hogy javamra váljon, ezért ez sem volt probléma, és igen sikerült őt is meggyőzni! Viszont attól félek, még két hetet várnom kell, hogy megrendelhessem, mert hát most két hétre megyek Magyarországra, és addig a többiek nem sokat lesznek itthon, és nem tudják átvenni a csomagot. Viszont azzal nyugattpm magam, hogy az a két hét semmiség ahhoz képest, amennyit eddig várnom kellett. Már úgy várom, és azt hiszem izgalmamat minden zenész vagy zenekedvelő megérti. Eddig irigykedve gondoltam azokra, akiknek már megadatott a sterencse, hogy gitáruk legyen, mostmár nem kell irigykednem, sőt lehet, hogy rám fognak irigykedve gondolni...

Nos ma már nem akartam írni, de aztán olvastam valamit, ami annyira felidegesített, hogy muszály volt "tollat ragadnom"! A dühömet kiváltó ok ez a cikk volt: http://quart.hu/cikk.php?id=2683

Szerintem ez nevetséges! Eddig is úgy gondoltam, h az oroszok talán szigorúbbak, de ez már nevetséges! Mit akarnak ezzel elérni? Azt hiszik jobb lesz? Hát én emgmondhatom, nem! Jómagam is tinédzser vagyok, tehát tapasztalatból tudom, hogy ha megtiltanak nekünk valamit, akkor azt még jobban akarjuk, és bármit meg is teszünk, hogy elérjük! Mit használ nekik, ha betiltják a tetoválásokat, az smsezést a suliban, vagy akár az emot? És az esti kimenetel tilalom? Nos, a tetoválást így is sok tininek tiltják, nem csak Oroszországban, mégis ha akarják, akkor tetováltatják magukat, az smsezést a suliban nálunk is pl tiltják, mégis nem tudnak minket ellenőrizni, ugyhogy ez olyan nem is létező szabály, ugyanis bár megvan, senki nem veszi figyelembe. Az esti tilalom? Kiszöknek! Szerintem ezek a politikusok eléggé alá becsülik a korunkbélieket! És hogy betiltsák az emo stílust?? Ez most vicc akar lenni? Ez enyhén szólva hülyeség... És mit használna? Véleményem szerint akinek ez kipattant a fejéből nincs egészen tisztában az emo fogalmával, és csak előítéletei vannak! És mit akarnak csinálni, hogyha az ember továbbra is kitartana a stílus mellett? Barátnőmet idézve:

és h akarják betiltani ? letartóztatnak ha kockás van rajtad vagy mi

Ha már be akarnak tiltani egy stílust, akkor igazán utána olvashattak volna, hogy akkor most miről is van szó! Mert ha tényleg tudnák, mi az emo lényege, nem ennek a betiltásával lennének elfoglalva. Tudnék ajánlani pár másik stílust, ami rosszabb az emonál... Azonkívül egy stílust betiltani? És mi van azzal, hogy az ember találja meg önmagát? Hogy találjuk ki kik vagyunk valójában. Ez enm mindig sikerülhet elsőre, és ehhez ki kel próbálni pár dolgot...

Bármi is legyen, társaink Oroszországban, tartsatok ki! Én lélekben veletek vagyok, és támogatlak titeket! Igazságtalanság, amit veletek művelnek!!!!

Bárki bármit is mondjon, én hiszek a vámpírokban, ás ettől a hitemtől nem hagyom magam eltántorítani! A természetben annyi csodálatra méltó, és megmagyarázhatatlan dolog van, akkor miért ne létezhetnének teremtmények, akik olyanok, mint az emberek, csak vérre van szükségük, hogy túléljék? Én hiszek bennük, sőt vonzónak találom őket (a férfi egyedeket) :P  Sokan talán azért nem hisznek a létezésüken, mert félnek tőlük, pedig véleményem szerint nics mitől,e gyre gyakrabban nem félelmetes lény ként állítják be őket, hanem "normális" emberek ként. Vegyük például az Interjú a vámpírralt, vagy a Darren Shant, esetleg egy újabb művet, amit talán kevesebben ismernek a Moonlightot (ameriaki sorozat). Mindezekben a vámpírokat nem úgy állítják be, mint pl a Drakulában, és ha ezt elhiszük merem állítani nincs mitől félni, sőt azt kívánom, bárcsak körülöttem is iylen szexi vámpírok mászkálnának, bár ki tudja, lehet, hogy talán holnap már össze is futok eggyel, addig is nem marad számomra más, mint a média kínálatával beérni, és álmodozni... :)

Mind azt a cím is sejteti, biztos vagyok benne, hogy mindenki életében van egy személy, akire jobban felnéz, mint másokra, akire szeretne hasonlítani, legyen az a kinézete, a karaktere, amit elér, a munkája vagy akár mindez együtt. Igen, az én életemben is megvan ez a személy, és bár sokan vannak, akikre felnézek, anyukám, legjobb barátnőm... egy valaki kimagaslik, és ez a valaki nem más, mint Hayley Williams. Remélem a többség tudja kiről van szó, aki nem, annak azt kell tudnia, hogy Hayley a Paramore énekesnője, és egy nagyszerű személyiség. (http://www.paramore.net/)

Hogy miért pont Hayley a példaképem? Nehéz lenne elmagyarázni,d e azért megpróbálom. Egyszerűen csak csodálom azért, aki! Olyan magabiztos, vidám és kicsit őrült. Mindezen kívűl nagyon szép, és a hangja is nagyon jó *.* Ha ránézek elfog egy érzés, amitől én is magabiztos leszek. Ha rossz a kedvem elég Paramore-t hallgatnom, és máris jobban leszek! Mióta ismerem a Paramore-t, egy teljesen más ember lettem, elkezdtem foglalkozni a bandával, és külön-külön a tagokkal is, és egyre jobban csodáltam Hayley-t. Szép lassan kialakult bennem egy ideál kép róla, igen, én is ilyen szeretnék lenni! Ha megkérdezné valaki, mi szeretnék lenni ha nagy leszek, büszkén válaszolhatom, hogy mindegy mi, csak olyan legyek, mint Hayley!